Album komment�r dalr�l dalra

�rta:

ray toro     �s    frank iero

1., the end

- Ray -

Minden nagy dolog egy kis �tlettel kezd�dik, nem? G a S. I. R. st�di�ba, a lemez felv�tel�nek els� szakaszakor hozta be ezt a r�szletet. Egy nagyszer� pengetett h�romnegyedes �tem, egyszer�, m�gis hat�sos. Eml�kszem, hogy azonnal mag�val ragadott a szavak miatt, amiket Gerard �nekelt mell�. Ahol az ’Intro’ t�nyleg elszabadul, az az a r�sz, ahol azok a hatalmas d�b�rg�sek bej�nnek �s mindent megv�ltoztatnak azzal kapcsolatban, amit gondolt�l a dalr�l. A c�l az volt, hogy a hangz�s eposzi, mindenn�l nagyobb legyen. M�r New York-ban is �gy hangzott, de a munka, amit mindenki belefektetett ebbe a sz�mba, az eg�szet egy �j szintre emelte. Robnak volt az az �tlete, hogy a f� git�rsz�lamot j�tsszuk egyszerre a git�ron lehets�ges minden okt�vban, aminek az eredm�nye ez a f�lelmetes de gy�ny�r� dallam lett. A Pink Floyd ’The Wall’-ja nagy hat�ssal volt erre a dalra. Az a mindenn�l-nagyobb hozz��ll�s elkezdett mindenki v�r�be beiv�dni, majd v�g�l is az eg�sz album sor�n c�l lett.

- Frank -

Hmm, eml�kszem, amikor ezt a sz�mot m�g ’Intro’ – nak h�vtuk. A’The End’-et Gerard �s az �n egyik kedvenc David Bowie sz�munk ihlette... ezt a sz�mot sok olyan v�logat�s kazett�ra felraktam, amiket olyanoknak csin�ltam, akik k�zel �lltak hozz�m, s�t m�g olyan kazett�kra is r�ker�lt, amik a koncertek el�tti bemeleg�t�sekn�l voltak hasznosak. Mindig van n�h�ny sz�m, amik egyb�l beker�lnek az ilyen v�logat�sokba: Danzig ’Mother’-je, Elvis Costello ’Oliver’s Army’-ja, Jim Carrol ’All The People Who’ve Died’ �s persze a ’5 Years’. Sz�val nek�nk van �rtelme, hogy egy olyan sz�mmal kezdeni ezt a lemezt, ami egy olyan dal el�tt tiszteleg, amit�l legy�zhetetlennek �rezz�k magunkat. �gy �rzem, hogy ez megadja az alaphangulatot az utaz�shoz, ami a hallgat�ra v�r. Eml�kszem, hogy bajl�dtam a ritmussal m�g el�sz�r Gerarddal, hogy pont j� legyen. M�g egy - k�t akkordot fel is kellett tal�lnom... de a nap v�g�re Rob Cavallo h�z�ban b�mb�lt a hangsz�r�kb�l mindaz, amit csak rem�lni tudtunk.... a munka bev�gezve.

2., dead!

- Ray -

Az ’Intro’ borong�ss�ga ut�n a Dead!-ben l�v� energia mindenk�ppen ironikus fekete humor. El�sz�r 2005 v�ge fel�, egy turn�n kezdt�nk el dolgozni ezen a dalon. A f� inspir�ci� egy Electric Light Orchestra sz�m volt, aminek van egy vicces alaphangulata, ugyanakkor az eg�sz dal alatt ott van egy nagyon j� l�ktet�s. Ett�l r�gt�n mindenki elkezdte �temre mozgatni a fej�t, �s mi megpr�b�ltuk ugyanezt el�rni a ’Dead’- n�l. A dal akkor �llt v�gleg egybe, amikor a legutols� r�sz is elk�sz�lt. Bob dobol�sa nagyon j�l el�k�sz�ti ezt a szakaszt. A ’la, la, la, la, la’ dallam nagyon j� �sszek�t� �s t�kj� dolog �nekelni. A legjobb r�sz az volt, hogy G-nek, Franknek �s nekem egyszerre kellett �nekeln�nk, sz�val ez egy olyan r�sz, amit mindig v�rok, amikor �l�be kell elj�tszanunk. A sz�l� git�rr�szt is nagyon szerettem �rni. Ki akartam pr�b�lni hogy milyen �sszevegy�teni Chuck Berry-t �s Brian May-t, sz�val ott vannak dallamok egyenesen a ’Johnny B. Goode’-b�l, hozz�adva ’May’ dupl�z�s�t �s harm�ni�j�t. Ok�, �s valamilyen m�don Woody Woodpecker is becs�szott... Frank �rt egy nagyon, nagyon j� dallamot a refr�nt megel�z� r�szn�l. �rtam mell� egy kieg�sz�t� dallamot, de csak elhom�lyos�tottam vele azt. A v�g�n csak a nagyobb, hat�sosabb dallamokat hagytuk meg, �s �gy jobban is hangzott. Az � r�szei �gy kapnak egy kis teret, �s a lemezen tal�lhat� soksok kedvenc r�szem k�z�l �gy lett ez az egyik.

- Frank -

Eml�kszem, hogy a ’DEAD!’ nagyon kor�n ker�lt sz�ba. Az �llamokban turn�ztunk, arra tippeln�k, hogy Buffalo t�j�n, vagy valami ilyesmi, de eml�kszem, hogy G �s Toro el�j�ttek egy dallal, ami kiemelte a ’Headfirst For Halos’-b�l a j� r�szeket �s azokra �p�tett. Amint meghallottam, tudtam, hogy j� �ton j�rnak. Azt hiszem, hogy �rtam hozz� egy-k�t dallamot m�g aznap �jszaka, de ut�na a dal sz�neteltetve lett, �s ism�t a turn� vette �t az els� sz�m� helyet. Arra viszont eml�kszem, hogy Gerard m�g akkort�jt azt mondta, hogy az �j lemezen a ’Dead!’ lesz az els� helyen. Amikor meg�rkezt�nk New York-ba, hogy elkezdj�k az �r�st, a ’Dead!’ volt ez els� dal, amivel komolyan foglalkoztunk, �s minden egybe is �llt, �s csak sz�rnyalt az �r�s. Beatles-es �teme volt, a m�sodik versszakban pici, elny�jtott git�rr�szekkel... ez egyszer�nek hangzik, de nem az, fog�s a cucc, �s neh�z j�l elj�tszani. Tudod, hogy h�ny banda akar �gy hangzani, mint a Beatles, ut�na meg csak egy nagy adag szem�t az eg�sz. De t�nyleg �gy hiszem, hogy mi j�l eltal�ltuk a dolgot, k�l�n�sen a sz�m v�gi dallam a la-l�-kkal �t mindig sz�ven. Akkor is �gy volt, amikor el�sz�r hallottam, �s m�g most is kir�z t�le a hideg. Oh, �s ut�irat – �n akartam azt a tuba r�szt az �tmenetben m�r az els� napt�l fogva, sz�val ha ut�lod, gyere, �s besz�ld meg velem. A cucc kem�ny dolog, b�rmit is mondasz.

3., this is how i disappear

- Ray -

Ennek a dalnak az eredete m�sf�l �vvel ezel�ttre, ha nem t�bbre tehet�. A kezd� dallam egy San Fransisco-i parkol�ban lett meg�rva, majd egy �lt�z�ben lett folytatva, ahol kezdett kiform�l�dni. G-nek volt egy j� dallama a versszakhoz, nagyon klasszikus hangz�s�. �s volt egy nagyon j� refr�n, ahol nagyon magasra felviszi a hangj�t. �ltal�ban az m�k�dik nek�nk, amikor mollba rakjuk a dalokat, k�l�n�sen D-mollba, mert G ott sz�l a legjobban. A dal alapj�t egy ’Boss digital recorder’-en kezdtem felvenni, �s �rtam is egy sz�p, leveg�s �tvezet�t. A Boss-on a dobok is be voltak programozva, sz�val nagyon j� volt l�tni, ahogy Bob sz�tz�zza a dobokat mik�zben el�sz�r j�tszottuk el a dalt �l�ben. Az energia megvolt benne, de alapj�ban v�ve valami hi�nyzott. A dal t�l unalmas volt. Semmi izgi nem t�rt�nt benne, �s a versszakok alatti dallam hasonl� volt a refr�n�hez, sz�val az eg�sz egy id� ut�n monotonn� v�lt. Frank azt javasolta, hogy egyszer�s�ts�k le a refr�n alatti dallamot, ami v�g�lis ahhoz vezetett, amilyennek a dalnak igaz�n lennie kellett. Az a sor, hogy „How I disappear” eredetileg G-d�r felett volt, de az �j verzi�n�l ez A-d�r felett lett, ami egy teljesen �j hangz�st adott neki. Az id� t�jt egy csom� Smashing Pumpkins-ot hallgattam, k�l�n�sen a ’Zero’-t �s folyamatosan el�m�tott, hogy p�r tomp�tott hang �s egy okt�v hogy lehet ennyire s�lyos. Megpr�b�ltam egy ilyen r�szt �rni, �s �gy j�tt l�tre a r�sz r�gt�n a refr�nek el�tt. A sr�coknak annyira tetszett, hogy a dal alatt t�bb r�szre is be akart�k rakni. S�lyosan sz�lt mint �llat, de el�sz�r teljesen a dolog ellen voltam. H�la istennek Frank �s Bob nagyon akart�k, hogy megmaradjon ez a szakasz. Az id� m�lt�val ez lett a kedvenc r�szem a dalban. V�g�l, hogy minden a hely�re ker�lt, �gy �rezt�k, hogy k�szen vagyunk a dallal.

 - Frank -

Mikor is dolgoztunk el�sz�r ezen a sz�mon? Nem igaz�n eml�kszem. �szint�n sz�lva az elej�n nem voltam oda �rte, tetszett benne n�h�ny r�sz.... de nem voltam t�le feldobva. De, egy idi�ta vagyok, mert most m�r im�dom ezt a dalt. Azt hiszem egy �jszaka a qrv�ra megsz�llt Paramour-ban, Ray �s �n cigizt�nk, �s valami r�gi urn�n nyomtuk el �ket, majd megid�zt�k a hangnemek szellem�t... (????) mert az volt az �jszaka amikor a kem�nyebb szekci�t �t�rtuk egy gyorsabb B szekci�ba. Ray csak elkezdte ezt a ritmust, ami a kedvenc r�szem a sz�mban. Ez volt az els� olyan dal, ahol Ray �s �n a refr�nhez teljesen k�l�nb�z� r�szeket �rtunk, majd csak sim�n egym�s mell� raktuk �ket. Szerintem a v�geredm�ny marha j� lett, az eg�sz igazi csapatmunka volt. �gy visszatekintve remek �jszaka volt, a dal �nmag�t�l �letre kelt. Volt egy festm�ny a szob�ban valami k�sza l�ny cick�ir�l, mi git�roztunk �s nassoltunk... a s�tik �s a Cheetos teszik teljess� a vil�got asszem.

4., the sharpest lives

 - Frank -

Hallottam, hogy Gerard m�r egy ideje pr�b�lkozik ezzel a dallammal, de nemcsak ezen az egyen dolgozott akkor. Ha ismered, meg tudod mondani, hogy mi az, amire nagyon r��llt, �s mi az, amit k�s�bbre akar hagyni. Ha valamire r��llt, akkor valaki oda�l git�rral mell�... k�rd�s nincs, ha megj�n az inspir�ci�ja, az rag�lyos. De ez a dolog m�s volt, azt mondta, hogy oh, van ez az �tletem, eld�dolta, majd dolgozott m�son. Sz�val k�b� a lemezfelv�tel h�romnegyed�n kellett t�l lenni, hogy ez a dal is napvil�got l�sson... gondolom, akkor volt ideje. Sz�val mik�zben �rtuk, m�r vett�k is fel, ami egy teljesen �j �lm�ny volt nekem. Hah, eml�kszem, hogy Gerard azt mondta nekem, hogy kell lennie egy k�m git�r r�sznek a refr�n el�tt, �s hogy �n vagyok r� a megfelel� ember. �s �n r�gt�n �gy �lltam hozz�, hogy f�kk jee, �n vagyok a megfelel� ember. Mer’ csak ezt mondhatod a sr�cnak, akit szeretsz �s tisztelsz, mikor azt mondja neked, hogy a te st�lusod kell, �s te vagy az egyetlen megfelel� ember. Persze miut�n kiment a szob�b�l r� kellett j�nn�m, hogy �rnom kell egy k�m git�r r�szt egy elektro-rock-t�ncol�s sz�mhoz... basszus. Esk�sz�m soha nem l�ttam egyetlenegy 007-es filmet sem – kicsit g�z volt. Na mindegy, aznap eg�sz �jszaka gyakoroltam, majd m�snap Bobbal egy�tt megcsin�ltuk azt a r�szt. Most m�r ki vagyok b�k�lve vele, de akkor m�g rajtam volt a gyomorg�rcs. A kedvenc r�szem az �tmenet. Jamie, a te opera�nekes mint�id tal�n minden id�k legmen�bb dolgai.

5., welcome to the black parade

- Ray -

A ’Parade’ egy nagyszer� p�lda arra, hogy egy dal mennyi v�ltoz�son tud �tmenni a v�gleges verzi�j�ig. M�g New York-ban �gy indult, hogy k�l�nb�z� temp�j� �s hangz�s� r�szek lesznek egym�s ut�n rakva, hasonl�an a Green Day ’Jesus Of Suburbia’-j�hoz. Volt n�h�ny t�kj� r�sz, de az eg�sz dal nem �llt �ssze, �s ez a t�ny fontosabb volt ann�l, mint hogy van a sz�mban n�h�ny jobb r�szlet. Amikor meg�rkezt�nk L.A-be, felgyors�tottuk a temp�t, �s megtartottuk a j� r�szeket, �s a dal elkezdett form�t felvenni. Akkor tulajdonk�ppen be is t�lt�tt egy �rt, mert az id� t�jt csak k�z�ptemp�j� dalokat �rtunk, �s ennek az egynek volt egy nagy adag energi�ja. Szimpla zongor�b�l �s �nekb�l �tment gyorsabb punk n�t�ba. Az �tmenet nagyszer�, klasszikus hangz�s� volt (’Canon in D’) amit m�r r�g�ta ki szerett�nk volna pr�b�lni, �s ez most nagyon j�l bele is illett a dalba. A dal v�ge fel� a hangnemet is megv�ltoztattuk, amit eddig m�g egyszer se csin�ltunk, ez a dal v�g�t m�g dr�maibb� tette. A dal k�ny�rg�tt egy nagy, harmoniz�lt sz�l��rt (komolyan!) sz�val �rtam egyet, majd fel is vettem a j� kis megb�zhat� MBox-omon �s az �t�tt - kopott laptopomon. �gy �rezve, hogy a dal k�szen van, fel is vett�k ebben a form�j�ban.

Egy p�r h�tig �gy hagytuk a sz�mot, �s k�s�bb Gerard javasolta, hogy vegy�k el� �jra �s pr�b�ljunk ki rajta n�h�ny dolgot. Ez el�sz�r meglep� volt, mert addig az volt a dalok k�z�l az egyik favorit, de � �gy �rezte, hogy a dal jobb is tud lenni. �s am�g el�sz�r mindenki nyugtalan volt miatta, meger�ltett�k magunkat, hogy a j� dalb�l m�g jobbat csin�ljunk. �j �tletek j�ttek, �s ezzel egy�tt j�tt a ’The Parade’ is, az album c�me. A kor�bbi zongora intr�t felv�ltotta egy �j, majd a k�l�nb�z� hangszerek j�ttek be sz�pen egym�s ut�n, am�g v�g�l minden egyszerre zend�lt fel f�v�sokkal, git�rokkal, dobokkal. Frank ehhez a r�szhez �rt egy remek dallamot, amihez �n k�s�bb �rtam egy k�s�r� r�szt. A Frank �ltal �rt r�sz nagyon megind�t�, �s a valaha �rt egyik legjobbja.

A versszakn�l megmaradt a r�gi dallam, de Gerard sokkal jobb �nekkel �s dalsz�veggel j�tt el�. Megv�ltoztattunk egy akkordot a refr�nben, �s megint, a legkisebb v�ltoztat�s hozta a legnagyobb hat�st. A „We’ll carry on” sor nagyon j�l passzolt �gy ehhez a r�szhez. A r�gi sz�l�t megv�ltoztattuk �s a sz�m elej�re ker�lt. Nagy falat volt elveszteni ezt a szakaszt, de az eg�sz a dal �rdek�t szolg�lta. Meg tudtam tartani annak a sz�l�nak a legjobb r�szeit, �s az �jjal kombin�lva �gy m�g nagyobb s�lya lett, m�g t�bb �rzelmet tudott k�zvet�teni. Az utols� r�szt a sz�l�ban az aznap el�tti este vettem fel a laptopomra a lak�somban. Annyira ideges voltam k�s�bb a st�di�ban, nem tudtam norm�lisan elj�tszani! Ez volt az utols� r�sz, amit fel kellett git�roznom a lemezhez, �gy l�tszik, hogy nem akartam, hogy v�ge legyen...

A dal v�gi szekci�ban lelassul a sz�m, G pedig hosszan, hosszan, �s mindenn�l magasabban �nekli a szavakat egym�s ut�n. Chris Lord-Alge, a mixer�nk, mindenkit meglepett, amikor a dal v�g�re odarakta azt az egyetlen dob�t�st. Mindannyian im�dtuk. Ami ezzel a dallal t�rt�nt, nagyon k�l�nleges volt. Mindenki a saj�t teljes�t�k�pess�g�nek a hat�r�ig jutott el, f�lredobva minden olyan �rzelmet, ami m�r az addig is j� dalhoz k�t�tte �ket, hogy �gy egy teljesen �j szintre juttass�k el azt.

- Frank –

Basszus, legyen sz� arr�l, hogy valami �tmegy a sz�r�n... ez a dal n�gyszer lett �t�rva. A legkor�bbi inkarn�ci�ja egy dallam volt, ami az ’I Brought You My Bullets’ �r�sa idej�n keletkezett. Bezony, olyan r�gen. Eml�kszem, hogy m�g alig csatlakoztam a band�hoz �s az volt a mi punk rock ’My Way’ – �nk (olyan, mint a Sid Vicious verzi�, csak jobban �sszhangba hozva) �s egy nagy kedvenc is azon a lerobbant tany�n, amit gyakorl�teremnek h�vtunk. Bar�tok j�ttek r�szegen vagy mittom�n, hogy megn�zz�k a gyakorl�st, �s mindig k�rtek valamit – eml�kszem, hogy a ’5 Of Us Are Dying’ volt mindig az eny�m. Nam�rmost a dal nem lett befejezve a Bullets-szel egy�tt, �s ott lett hagyva �sszeverten, v�g n�lk�l, elfeledve. A ’5 Of Us’ �jra fel lett hozva, amikor New Jersey-ben �rtuk a Three Cheers For Sweet Revenge-t... megpr�b�ltuk felid�zni, hogy mink volt meg... megpr�b�ltuk onnan folytatni, ahonnan kor�bban abbahagytuk... de volt egy csom� dalunk, amin m�r dolgoztuk akkor, �s nem lett befejezve. A dallam az�rt elker�lt L.A-ba �s meg is mutattuk Howard Benson-nak, f�leg az�rt, mert annyira szerettem, hogy ak�rh�nyszor �rtunk valamit, mindig felhoztam. De Howard nem gondolta, hogy a dal el�g k�l�nleges ahhoz, hogy tov�bb dolgozzunk rajta, ez�rt a Revenge – r�l is ki lett tiltva. K�t �vvel k�s�bb NYC-ben tal�ltuk magunkat dal�r�s k�zben, �s mivel a szok�sok embere vagyok, felhoztam, hogy na �s mi van a ’Five Of Us Are Dying’-gal... elbabr�ltunk azzal, amire m�g eml�kezt�nk bel�le, majd v�g�l is ebb�l lett egy k�sz dal. Lass� volt, de volt egy el nem vitathat� ereje... hasonl�an a ’When My Guitar Gently Weeps’ – hez vagy a ’Dig A Pony’ - hoz (egy szem�lyes kedvenc). Majd innen �tker�lt L.A-be az el�munk�latokra, �s azt mondtuk, hogy mi lenne, ha felgyors�tan�nk, megv�ltoztatn�nk a refr�nt, majd leegyszer�s�ten�nk. Vagyis alapvet�en mit csin�lna vele a Ramones? Bumm... sz�ven �t�tt minket... im�dtuk... annyira im�dtuk, hogy eljutott a st�di�ig, v�gre be lett fejezve, hogy r�ker�lj�n a lemezre. Azt�n meghallgattuk, m�g t�bbet hallgattuk, majd megk�rd�jelezt�k. F�leg, hogy ez volt a legjobb, ami t�l�nk telik, a refr�n eleget mond nek�nk? Gerard azt �rezte, hogy jobbat is tudunk enn�l, Ray-jel egy�tt kipr�b�ltak valami m�st a refr�nre, amit�l egy �j dallam lett ott. De azzal, hogy a refr�nt megv�ltoztatt�k, v�ltozott az eg�sz dal. Mindent �jra kellett �rni. Szkeptikus voltam, m�g mindig im�dtam az eredeti verzi�t, �s megint f�ltem, hogy a dal erre a lemezre se fog r�ker�lni. De eml�kszem, hogy aznap, hogy kipr�b�ltuk az �jabb verzi�t, Gerard azt k�rte t�l�nk, hogy b�zzunk benne, �s hogy tegy�k ezt a verzi�t is a magunk�v�. Nem fogok hazudni, az els� pr�b�lkoz�sn�l nagyon nem tetszett �gy a dal. De ut�na dolgoztunk rajta, majd m�g t�bbet dolgoztunk rajta, Gerard sz�t�nekelte az agy�t is, �s az eg�sznek kezdett �rtelme lenni. Ez a dal volt az, amin valaha is a leghosszabb ideig, �s a legt�bbet dolgoztam. De t�nyleg igaz�n �gy �rzem, hogy a befejezett v�ltozat minden szava �s minden hangjegye meg�rte. Annyira b�szke vagyok mindenkire a band�ban, mindenki hihetetlen munk�t v�gzett ezen a lemezen, �s szerintem a dal ezt t�nyleg meg is mutatja. Ut�irat: hallgass�tok az eg�szet figyelmesen, meghallhatj�tok az apuk�mat is rajta.